Folytatom a gondolatmenetet, miszerint rendszeresen előbukkanó kérdés, hogy van ilyen, hogy munkahelyi zaklatás?Olvastátok a héten a hvg interjúját arról a mentősnőről, akinek együtt kell dolgoznia azzal a kollégával, aki már kétszer is bántalmazta? Ha nem, beszúrom ide, ismerkedjünk a nagy magyar valósággal apránként.
“Vegyesen dolgozunk, koedukált a légkör. A legtöbb mentőállomáson egy öltöző van, férfiak, nők együtt öltöznek át, egy légtérben pihennek éjszaka. Sajnos ezek a helyzetek alapot teremtenek nő és férfi között félreérthető, vagy akár kifejezetten kellemetlen helyzetekre.”
El tudjátok ezt képzelni? 2022-ben. Hogy adott esetben a másik coach mellett cseréljek pólót egy szünetben … vagy a trénertársammal egy olyan hotelszobát kapunk budget cut címen, ahol egy franciaágy van (és nincs esélyem máshol szállást találni) … még sorolhatnám, de hagyok helyet a ti fantáziátoknak is … Ráadásul ez a rendszer, és nem csak előfordul néhanapján … Minden egyes nap ez van.
“Meg lehet kérni őket, persze, de így már elkerülhetetlenül megteremtődik egy konfliktushelyzet, amiből nőként nagyon nehéz kimászni. A környezet a munkaadó felelőssége, nem lenne szabad ilyen helyzetekre alkalmat teremteni.”
Pontosan, ahogyan a mentőtiszt (a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének régióvezetője) mondja. Ez a munkáltató felelőssége! Mindezeket végiggondolni, a kockázatokat mérlegelni és megtenni a szükséges intézkedéseket, változtatásokat. Olyan légkört/körülményeket létrehozni támogatni, elérni, amiben nem fordulhatnak elő zaklatásos esetek. Nem azon kell elsősorban gondolkodni, hogyan szankcionáljuk, aki sérelmet okoz, hanem azon, hogy mit tegyünk minél hamarabb annak érdekében, hogy meg se történhessen.
“hvg.hu: Létezik már alapjáraton is egyfajta szexizmus a mentőszolgálatnál?
K. Zs.: Vannak megjegyzések, vannak olyan magatartási attitűdök, melyek alapján ki lehet jelenteni, hogy igen. Egy szűk, izolált közösségben ez koncentráltan tud jelen lenni, mert nincs külső kontroll. Nem tudom, mi lehetne a megoldás, nyilván a nőket nem lehet diszkriminálni és kizárni őket ebből a munkából. Meg kell teremteni a feltételeit, hogy nők és férfiak méltó körülmények között tudjanak együtt dolgozni, megőrizve a privát szférájukat, szeparált fürdőhelyiségekkel, stb. Mondok egy példát: váltásidő van, ott tobzódnak a fiúk az öltözőben, felmegy a női dolgozó is átöltözni, óhatatlanok a pillantások, aztán a megjegyzések, aztán a ráutaló magatartás. Aztán hogy ez meddig fajulhat, már sok minden mástól is függ.”
És igen, a szexizmus a határsértések, az erőszak előszobája. Ahogyan azt az EU Miniszteri Tanácsi Ajánlás (CM/Rec(2019)1) a szabályozási keretrendszer soft dimenziójban, de papírra is vetette. Ezt nem árt munkáltatóként tudni.
És igen, vannak “módszerek”, stratégiák, jól bevált gyakorlatok, amikkel lehet ebben változást elérni.
